2022. az évfordulók éve
Június elején ünnepeltük a kozmetikám 15 éves évfordulóját. De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük az elején!
Olvass tovább és ismerj meg jobban!
Az egész kozmetikusi pályám szerencsésen alakult. Persze kellett igyekeznem, sokszor tervezni vagy újra tervezni dolgokat, mire aztán kialakult, hogyan is lehet megvalósítani. Azért mégis azt gondolom, hogy a lehetőségeket észrevenni is egyfajta szerencse az odafigyelésen kívül.
Az évfordulóhoz közeledve elkezdtem összeszedni, hogy mennyi mindent szeretek abban, hogy kozmetikus vagyok. Annyira sok lett, hogy végül 30 dolog gyűlt össze, hogy mit szeretek a szakmámban.
A kozmetikus tanuló helyemre, egy belvárosi szépségszalonba az egyik gimnazista osztálytársam által kerültem. Már az őszi iskola kezdés előtt bejártam segíteni és szokni ezt a számomra nagyon újszerű helyzetet. Ekkora nyüzsgést én sosem tapasztaltam előtte, mert a szüleim irodai műszaki munkája elég visszafogott volt ehhez képest. A két év, amit az iskolanapokon kívül ott töltöttem, nagyon izgalmas volt nekem. A sokféle emberrel, kollégával és vendéggel kapcsolatba kerülni, a dolgokat előkészíteni és munka után elrendezni mindenkorra megtanított a szervezésre.
Mesterem Nyírfás Anikó kozmetikus mester volt, aki mellett két évet töltöttem. Anikó, amiben csak lehetett szabad kezet adott, így egyszerre tanulhattam a szakmán kívül a rugalmasságot és az időbeosztást is. Sokat köszönhetek neki és a szalon kozmetikus kolléganőinek is. Az volt a szokás, ha valamelyik kozmetikusnak épp iskolában volt a tanulója, vagy csak többen voltak nála, akkor átmentünk hozzá segíteni. Ennek a két év végére az lett az eredménye, hogy hat kozmetikusnak figyelhettem meg a munkamódszerét, hatféleképpen öltöztettem a vendéget, hatféle masszázs stílust tanultam meg, hatféle módon gyantáztam, és így tovább. Olyan „módszer-készletet” kaptam, amiből fokozatosan kialakíthattam a saját stílusomat.
Az első munkahelyemben azt szerettem, hogy egyenest a mélyvízbe ugorhattam. Egy váratlanul kilépett kozmetikus helyén vártak már a vizsgám másnapján. Egy nap haladékot arra kértem csak, hogy beszerezzem a felszerelésemet.
Ugyanitt dolgozhattam együtt életem első és utolsó tanulójával. Nem, nem azért, mert olyan szörnyű lett volna! Sőt. Nagyon jó volt együtt dolgozni Lillával. Élveztem, hogy továbbadhattam a tudásomat és egy-egy vizsgájára készülve talán jobban izgultam, mint ő. Az, hogy ezután nem volt sosem tanulóm, csak annak köszönhető, hogy más utat választottam. Én egyedül szerettem volna lenni a vendégemmel.
Pontosan ez a fajta szabadság az egyik, amit nagyon szeretek a szakmámban. Én alakíthatom a stílusomat. Az évek során érlelődött, többször változott, amíg a mai szakmai stílusom kialakult.
Amikor munkahelyet változtattam, tudatos döntés volt mindig, hogy ún. kabinrendszerben dolgozzak, tehát csak a vendégem és én legyünk jelen a kezelésnél. Úgy érzem, ebben tudok kiteljesedni és a legtöbbet adni a vendégeimnek. Ez ma is így van.
Szerencsére nem vándoroltam túl sokat az évek során. Két munkahelyem volt másfél év alatt, mire mondhatom, hogy kikötöttem egy hosszabb időre. Egy fodrász testvérpár szalonjában dolgoztam nagyjából 13 évig. Szerencsém volt, mert baráti viszonyban tölthettem ezeket az éveket.
Ebben az időszakban mester vizsgáztam. A jelentkezés feltétele volt a szakmában eltöltött minimum öt év. Alig vártam, hogy ez leteljen és mestervizsgát tegyek a szakmai kamaránál. Engem a magasabb szakmai szint elérése vonzott ebben, nem a tanuló foglalkoztatás. A vizsga előtt persze nagyon izgultam. Bár a gyakorlati vizsgára menet a gyógyteával eláztattam a gyönyörű kezelési tervemet, de szerencsére a bizottság átlátott a kulacsom hibás kupakján, és csak a tudásomat, a felkészültségemet nézte.
A kozmetikai márkák, amiket a munkámhoz választok, fontosak számomra. Egyértelmű, hogy csak professzionális, tehát szakmai márkák jöhetnek szóba, mert a minőség és hatékonyság, úgy gondolom, csak így garantált. Ez a választási szabadság is olyan, amit szeretek a szakmámban.
Nekem eddig a német professzionális márkák voltak azok, amiknél úgy éreztem, hogy megbízhatóak, elég széles kínálatuk van, jól kombinálhatóak a termékeik és kiszolgálják a vendégeim igényeit. Az egyik márkával különösen hosszúra nyúlt a kapcsolatunk, összesen 17 évig dolgoztam vele. Ezalatt felkértek a márka képviseletére is, így több mint 10 évig kozmetikus trénerként tanítottam a kolléganőket és workshopokat tartottam nekik. Több alkalommal szakmai kongresszuson is előadást tartottam.
Idővel egyre jobban törekedtem arra, hogy a vendégeim számára a kozmetikai kezelés pihenés is legyen. Ez az akkori munkahelyem fizikai adottságai miatt nem volt megvalósítható. Egyre többet járt az eszemben egy saját szalon, míg végül…
2007. június 7-én megnyitottam a Lari Kozmetikát.
Egyszeriben nem voltak korlátok, még szabadabban alakíthattam tovább a stílusomat. A korábbi lakberendezési, kirakatrendezési érdeklődésem is teret kapott. Kedvemre rendezkedhetek. Szeretem az ázsiai hangulatot, ami nyugalmat és különlegességet ad egyszerre. A vendégeim kedvelik, és nagyon pozitív visszajelzéseket kapok új vendégektől is, akik először szépülnek, pihennek ebben a térben.
Az esztétikát is igyekszem megjeleníteni a környezetemben, a dísztárgyak, eszközök vagy akár a krémek, pakolások elrendezésében. Hiszem, hogy a jó hangulatunknak, jó érzésünknek ez is része.
Az esztétika és a színek iránti vonzalmamat a sminkelésben és a színtanácsadásban tudom legteljesebben megmutatni. Nagyon szeretem, amikor egy smink elkészül és látom a vendég szemében a ragyogást, ami az elégedettségét és örömét tükrözi. A színtanácsadásban vagy a smink tanításban pedig az az igazi siker, amikor később látom a vendégemet az új sminkjében, amit ő készített, vagy az új ruha szerzeménnyel, amit a tanácsaim alapján választott és még meg is dicsérték benne, milyen jól néz ki.
Amiket még nagyon szeretek a kozmetikámban:
- Az öltözőbe készített kisruhával, névre szóló papuccsal és a kedvenc zenével várhatom a vendégemet.
- A kezelések közben nincs más a szalonban, csak mi ketten: a vendégem és én
- A vendégem kívánsága szerint beszélgethetünk, vagy csendben relaxálhatunk a program alatt.
- Kávét, teát vagy nyáron hűs limonádét kínálhatok a vendégemnek.
- Nem kell aggódni a parkolás miatt, mert a vendég autója a garázsban állhat.
- Szépülés közben nem kell figyelni a telefont, mert ha a vendég szeretné, az öltözőben maradhat a telefon is.
- Bármikor lehet használni a fürdőszobát, a gyantázás vagy kezelés előtti felfrissülés benne van az időnkben.
- Az otthoni bőrápolási rutin kialakításában egyéni tanácsadáson segítem a vendégeimet személyesen vagy online.
Az évek során egyre fontosabbá vált számomra az egészségtudatosság. Ezt a saját életemben is próbálom több területre kiterjeszteni. Igyekszem kerülni a túlzottam feldolgozott élelmiszereket és helyettesíteni a káros vegyi anyagokat kímélő tisztító és mosószerekkel. Ez a törekvés a vendégeim körében is erősödött és gyakoribbá vált. Így kezdtem el keresni azt a kozmetikai márkát, ami egyszerre teljesíti a professzionális hatékonyságot és a felesleges vagy káros összetevőktől mentességet. A német Belico márka több mint hét éve a kedvencünk.
Vendégeimmel a felesleges és káros összetevőktől mentes bőrápolást követjük nem csak a szalonban, hanem otthon is nap mint nap. Látjuk, hogy ez működik és a bőrünk egészségesebb, szebb.
Szeretem, hogy a kozmetikai munkám szinte minden percében összekapcsolhatom az elméleti tudásomat a gyakorlati tevékenységgel. A vendégek bőrének diagnózisa, a szokásaik megismerése és a szakmai véleményem alapján javaslok akár kozmetikai kezelést, akár otthoni kozmetikumokat.
Hangsúlyos szerepe van a kozmetikámban az érintésnek. Bár az elektrokozmetika egyre több gépi lehetőséget kínál, azt hiszem, a kezek érintése, simítása a másik ember bőrén mindig különlegessé teszi kozmetikus és vendég kapcsolatát. Az áramlás és energia közvetítés, ami létrejön ilyenkor, pótolhatatlan a gépek által.
Nagyon szeretek a vendégeimmel foglalkozni. Öröm nekem, ha kényeztethetem őket a kozmetikámban. Vendégeim azt mondják, hogy a nyugalom, a kellemes környezet kikapcsolja őket kezelés közben. Mintha kialudtam volna magam – mondják sokan.